3 rész Balul elsült este. Lapzárta előtt mindig hajsza uralkodik. Sokszor még az ágyamat sem látom napokig, ami elég kimerítő tud lenni. Ahogy kivágtam a bejárati ajtót, lerúgtam magamról a fekete fehér kockás tornacipőmet. Elérve a kanapét, arccal előre zuhantam és fájdalmasan sóhajtottam fel. Érkezett a konyhából a lakótársam hangja. Noona, ugye nem felejtetted el az esti programot! Bólintására elsétáltam, egy forró fürdőt venni.

Édes, kedves barátnőmmel még tegnap este megbeszésztük a dolgokat csak 1 tanulás közben beszéltem meg vele, 2 úgy tervezzem tanulás, és fürdés után írom le a fejleményeket, de fél egy volt, mikor mindennel végeztem, és fél hatkor keltem, 3 nagyon fáradt voltam a közgazdaság teljesen leszívta az agyamat.

Az egész klubban a számomra oly ismerős és fájdalmas dal zengett. Olyan ostoba voltam, az érzelmeimre hallgattam, és most minden hétvégén az a régi emlékkép kísért, amikor először találkoztam vele. Egy dal, egy elcsépelt dal lett a vesztem, s most ugyanaz a dal a védjegyem is. Ironikus, nemde? Itt csak a gazdagok és. Soohee, még öt perc és váltás! Te nekem nem hiányoztál! .

- szólított meg egy ismerős hang, amitől a hátamon felállt a szőr, majd leült egy hozzám közel eső székre. Mi van, mit akarsz? Sóhajtottam fel. Ha megint a joghurtom kell hát tessék, csak kérlek, kerüljük el a felesleges szájtépést. Vagyis elindultam volna, ha nem kapja el Sehun a csuklómat és ránt vissza a helyemre. Durcásan dőltem hátra a székben, karomat a mellkasom előtt összefonva.

Mikor először láttalak, még nem szerettem beléd. A szobában jelenleg egy ember tartózkodott, akinek hollétét tekintetemmel folyton kerestem, s bár nem mindig találtam meg, megnyugvással töltött el az a tudat, hogy Rá mindig számíthattam. Válasza harsány nevetés volt, mely zeneként csilingelt füleim számára.