Jungkook egyedül ébredt a hatalmas ágyon, az óra pedig már legalább tízet ütött. Lassan felült, kidörzsölte a maradék álmot összeszűkült szemeiből, majd komótos mozdulatokkal kikászálódott kényelmes fekhelyéből. Mezítelen testére az előző este hanyagul elhajított ruhákat aggatta, már amelyiket tudta; felsőtestét beborító pólót nem talált, így anélkül lépett ki az ajtón. A fiú átvándorolt a konyhába, amelyet elöntött a reggeli fények áradata. Jungkook csupasz mellkasát simogatta .

Persze, ha nem lenne ebben is annyira maximalista, mint minden másban, akkor talán már rég túl lehetne rajta, és otthon kortyolgathatna egy csésze finom forró kávét, miközben kényelmesen elhelyezkedne a kanapén, és nem a hideg szöuli utcákon fagyoskodna. Bár Bambam örömteli mosolyáért ez is megéri. Így hát újfent lelkesedéssel vetette be magát a következő boltba. Ahogy válogatott a ruhák között, kezébe akadt egy csokoládébarna pulóver, kerek nyakkivágással. Mi a fenét csinálok én? .