Baráth Katalin - A fekete zongora. Ezzel a könyvvel egész hamar végeztem, ami még engem is meglepett. Sajnos ezt a könyvet sem sorolnám a letehetetlen darabok közé, de azért nem hagytam volna ki. Nem tetszett még az, hogy vannak szálak amikre fény derül ugyan, de az írónő nem folytatja tovább, számomra csak lóg a levegőben. Később előkerül még pár sor erejéig, amiből érzem hogy valamit sejtetni szeretne az író, de nem igazán értem, hogy mit.

Nem ér egy kalap szamócát se. Némi kihagyás után úgy döntöttem, újra megpróbálkozom a Könyvmoly Párbajjal.