Apropó, képekkel bővült a szereplők.

Olyan rövid lett, és még most sem hagy nyugodni a gondolat, mennyire elhanyagoltam a blogolást az utóbbi időben. A vaskorona marta a bőrét. A kín egyre csak nőtt benne, tudta, hogy hamarosan már nem fogja tudni felemészteni, felrobban ezernyi darabra, és aztán a teste a gyász ködében foszlik semmivé. Azok után, ami a lánnyal történt. Vakon tapogatózott nélküle, a sötétben, egy másik világban.

A tegnapi drasztikus lezárás után elég rosszul éreztem magam, ezért úgy gondolom, muszáj tisztáznom egy dolgot. A blog zárását ne úgy vegyétek, hogy örökké törlöm és soha nem fogom befejezni a történetet! Ezt egy szóval se mondtam, csupán feltüntettem, mint esetleges lehetőséget. Tegnap jöttem rá, hogy az Akik vagyunk. Aki szeretne tőlem olvasni, az megtalál a személyes blogom. On, valamint a másik Éhezők Viadala fanfictionom blogján, az Egy életen át. Huh Ugyan Sash eltűnik most.

Please enter the sequence of characters in the field below.

A tudatlanság és a valóság határán lebegek, fény szűrődik át a szemhéjamon, egyre vakítóbb minden. Fejemre húzom a takarót, de rossz ötletnek bizonyul, a fullasztó hőségtől hamarosan szaunában érzem magam. Nincs kedvem látogatót fogadni, így csak találgatok, ki lehet a hajnali jövevény, és közben dühöngök, amiért az összes családtagomat elláttam a szobám kulcsával. Tudom, hogy fent vagy! Ez a mézédes hang rá akar venni, hogy nyissam ki szememet.