Szemöldököm ráncolva vettem ki fogaim közül a szétfeszített hullámcsatot. Körmöm ügyesen betettem a két fémpálcika közé, hogy egyszerűen össze tudjam vele fogni a hajam. Mozdulataim a tükörben követtem nyomon. Nyakamban finom ezüstlánc lógott, párban fülbevalóimmal, karperecemmel. Ruhám pánt nélküli, tengerkék tüll volt. Az alsó emeleten fehér telitalpú cipő várakozott, hogy a szetthez tartozhasson. 8211; hallatszott anyu hangja a konyha irányából.

Die Chorgemeinschaft wurde aufgelöst! .

Create a free website or blog at WordPress. Get every new post delivered to your Inbox. Build a website with WordPress.

Domingo, 7 de junio de 2015. Es curioso que las horas no me calmen, después de tantas horas. Curioso como los segundos no se hayan vuelto sordos, después de tantos segundos. Es difícil encontrarle comprensión al asunto, cuando los minutos después de ser minutos no se diluyan hacia la invisibilidad. Y el tiempo no sirve ni de cura ni de plaga. No es ni bendito ni es un arma. El alma alma se queda, a la soledad, las horas se le otorgan, a la belleza de la tarde lluviosa, los segundos se le entregan.

I wished upon a star last night. Singapore, Kampong Chai Chee, Tampines New Town.